Mészöly Miklós: Dal

Szederinda, ó,
áramütés.
Szemünkben tűz mosoly,
kezünkben kés.

Szederinda, ó,
kígyómarás.
Vedlik már az évszak,
avar aratás.

Szederinda, ó,
reccsen az ér.
Tarlón szökik a vad,
ne félj, utolér.

Szederinda, ó,
szótemető.
Nincs már ékezet,
nincs igeidő.

@Fáj az istent roncsokban látni

 "Látom a lángelmén a fércet,. a lágy koponya-varratot. Csak így lehetek cinkosod: köszönöm a nagylelküséged."