Németh Tibor: Fényt szeretnék

Ott akarok élni, ahol a lélek él,világom zajáról, nekem csak  csend beszél,hol a test öröme belső életet kérs a fénylő öntudat szívnek mutat utat.
Ott fogok majd élni, ahol a lélek él,s felejtett  hitekről csak a fohász beszél,hol börtönébe zárt titkom rabláncon éls a régi szerelmek bekötözött sebek.
Szeretnék élni, hol léleknek nem lehet,naponta kitépni másokért szívemet,találjon rá a fény, és minden Istenekha lángol a remény, hogy lelkem mégis él.

It's time to remember

Még látom olykor, néma éjjel

Csodás, sugaras arcodat.

Rég tűnt dalok igézetével

sziven érint a pillanat...

Csak mendegélsz tűnődve, lassan,

Halványkék ösvényeiden, 

Fejed felett két mozdulatlan,

Nagy csillag pihen szeliden.

Márai

"Ne hessegesd el a szomorúságot. Oktalanul jön; talán öregszel ilyen pillanatokban, talán megértettél valamit, elbúcsúzol a szomorúság negyedórájában valamitől. S mégis, a szomorúság megszépíti az életet. Nem szükséges, hogy mesterséges világfájdalommal mászkálj a földi tereken, lehorgasztott fővel, az élet és minden tünemény reménytelen mulandóságán elmélkedve, a tűnő örömök fantomjai után koslatva. Először is ,az örömök, melyek eltűnnek, talán nem is voltak igazi örömök.
Emlékezzél csak… Aztán: a szomorúság egy váratlan pillanatban leborítja csodálatos, ezüstszürke ködével szemed előtt a világot, s minden nemesebb lesz, a tárgyak is, emlékeid is.
A szomorúság nagy erő. Messzebbről látsz mindent, mintha vándorlás közben csúcsra értél volna. A dolgok sejtelmesebbek, egyszerűbbek és igazabbak lesznek ebben a nemes ködben és gyöngyszín derengésben. Egyszerre emberebbnek érzed magad. Mintha zenét hallanál, dallam nélkül!" 

Thomas Mann

"De mivel sokat utaztam a folyók közt, melyek különböző irányba haladnak, az egyik délről északra, a másik megfordítva, tudom, hogy vannak titkok a látszólag oly nyilvánvaló világon, és különös elhallgatások rejtőznek a kimondott szavak mögött. Sőt gyakran úgy tűnt föl, a világ csak azért van tele kimondott szavakkal, hogy alattuk jobban elrejtőzködhessék az elhallgatott, és zajgásukba vesszen a titok, ami az emberek s dolgok mögött van. Sok mindenre akadtam, amit nem kerestem, s ami után nem kutattam, az elébem jött. De nem feszegettem, mert nem vagyok olyan kíváncsi természetű, hogy mindennek okát puhatoljam, hanem megelégszem azzal a tudással, hogy a beszédes világ tele van titkokkal. Kétkedő vagyok, amint itt ülök, nem azért, mert semmiben sem hiszek, hanem azért, mert mindent lehetségesnek tartok. Ilyen vagyok én agg napjaimban."
Thomas Mann

Idézet valahonnan, valakitől

Valahogy mindig az kell, aki eldobhat. 

Akivel bizonytalan lehet minden. Az életem. A fájdalmam.
Aki nem jön sokszor, s így megunni sem tudom. Aki nem ad sokat, s ezért mindig többre vágyom. Így szenvedek. A biztos valahogy elutasít magától. Biztossága nem érdekel. Mert elfojtana. Megváltoztatna. És még azt is tudom takarni, hogy mennyire félek. Mert a biztos is lehet majd bizonytalan. És azt nem tudom kiszámítani.


Azt akarom, hogy egy bizonytalan váljon
biztossá. Néha képtelenség megmagyarázni engem. Van, hogy nem tudok hinni. Mint most. És létezik olyan pillanat, amikor elhiszem, változhatnak érzések irántam. Szeret. Csak nem tudja még. Akkor kéne felpofozni magam, és üvölteni, hogy ne álmodozz! Eldobhat.Meg is fogja tenni. Ne hidd, hogy biztossá válik! Ne hidd, hogy érezhet irántad olyat, amire vágysz, mert te érzed!

Budapest Bár - Stux