Stephen King

Csak kevés holmi van, ami hű marad az emberhez. Talán néhány könyv, egy szerencsepénz vagy egy folyton gyarapodó bélyeggyűjtemény. 
És a szülői ház karácsonyfadíszei.

Juhász Gyula Anna örök - Németh János, Pécsi Nemzeti Színház

Neked, drága szomorúszemű pásztor....ki olyan messze vagy tőlem, mint a végtelen, mégis benne élsz a hóesésben, a hideg levegőben és "minden mosolyod, mozdulatod, szavad őrzöm, mint hulló tárgyakat a föld". Nem tudom, hol vagy most, nem tudom, hogy mit csinálsz, azt se tudom, hogy én már lehetek-e olyan, mint akkor, de azt tudom, hogy ez a vers tökéletesen kifejezi, mit érzek most.... Azt, hogy már lassan kezdenek elmósodni a dolgok, már nem tudok egészében visszaemlékezni rád, mégis,mégis...ne hidd szivem, hogy ez hiába volt, és hogy egészen elmúlt....ó, ne hidd. Ne hidd te se, te drága, könyörgőszemű pásztor.

Csík Zenekar - Most múlik pontosan

Csak Neked....akárhol is legyél. És kérlek, kérlek: ne legyél beteg, ne legyél szomorú és kérlek, ne halj meg...

Létay Lajos:Csak ennyi volt?

Mint álmos pilla, rezdül fenn a lomb,
be-becsukja a tündér-kék eget,
fut a patak, még egy-két szót kimond,
de nem hallom már tisztán, merre megy.

Csak fekszem itt a vízparton veled,
s nézem, amint egy vitorlát kibont
a hűlő nap s hangtalan ellebeg,
bár hogy itt járt, csak villanásnyi volt. -

Hogy itt jártunk, csak ennyi volt csupán,
egy délelőtt, egy lanyha délután,
s az útra már az alkony árnya ing?

Csak ennyi volt?... Csak ennyi? Homlokom
elfeketül... De réteken, lombokon
örökre ott ragyognak álmaink!

Harry Belafonte - Try To Remember

KISS JENŐ

Sosem felejtem ezt a szep tekergest,
   a játszi őszt, a porzó útakat -
Vállamra kaptam lobogó kabátom,
   s csak mentem tűnő fellegek alatt.
Hol hőn tűzött, hol elborult a nap fenn,
   hol gyémánt volt a reggel, hol opál,
s bizarr szeszéllyel váltogatta egymást
   a zöld s a rőt; a lombos s a kopár.

Kosztolányi Dezső

A játszótársam, mondd, akarsz-e lenni,
akarsz-e mindig, mindig játszani,
akarsz-e együtt a sötétbe menni,
gyerekszívvel fontosnak látszani,
nagykomolyan az asztalfőre ülni,
borból-vízből mértékkel tölteni,
gyöngyöt dobálni, semminek örülni,
sóhajtva rossz ruhákat ölteni?
Akarsz-e játszani mindent, mi élet,
havas telet és hosszu-hosszu őszt,
lehet-e némán teát inni véled,
rubin-teát és sárga páragőzt?
Akarsz-e teljes, tiszta szívvel élni,
hallgatni hosszan, néha-néha félni,
hogy a körúton járkál a november,
az utcaseprő, szegény, beteg ember,
ki fütyürész az ablakunk alatt?
Akarsz játszani kígyót, madarat,
hosszú utazást, vonatot, hajót,
karácsonyt, álmot, mindenféle jót?
Akarsz játszani boldog szeretőt,
színlelni sírást, cifra temetőt?
Akarsz-e élni, élni mindörökkön,
játékban élni, mely valóra vált?
Virágok közt feküdni lenn a földön,
s akarsz, akarsz-e játszani halált?

Szepes Mária

Mióta meghalt, pihenek. Utólag érzem csak, milyen lázas, természetellenes feszültségben, negyvenkét fokos lázban éltünk együtt, szüntelen veszekedések és kibékülések között. Aki azt állítja, hogy az életéhség, élvezőképesség és elementáris tehetség ilyen mértéke semmivé lehet egyetlen pillanat alatt, az vak és tudatlan. Jelenléte azóta is sokszor átvisít rajtam, mint egy forró erőáram, megijeszt, megráz, felkavar lelkem mélyéig. Tudom, érzem, tapintom, hogy ő az, láthatatlanul, de súlyos sajátos lényegével, mindazzal, ami egyénien és félreismerhetetlenül ő.

Margery Williams: Bársony-nyuszi és bőrlovacska

"- Mi az, hogy "igazi"?- kérdezte egy napon Bársony-nyuszi a Bőr-lovacskától, amikor egymás mellett feküdtek a hintaszék alatt.
- Azt jelenti, hogy van bennem valami, ami zúg és kiáll belőle egy fogantyú?
- Az, hogy ,,igazi" az nem azt jelenti, hogy milyennek csináltak. - felelte Bőr-lovacska. - Az, hogy ,,igazi" vagy az csak úgy, váratlanul történik veled. Amikor egy gyerek hosszú-hosszú ideje szeret téged , akkor attól leszel igazi.
- Nem fáj az? - kérdezte Bársony-nyuszi.
- Néha fáj. - mondta Bőr-lovacska, mert ő mindig megmondta az igazat. - De ha igazi vagy, akkor nem törődsz vele, hogy fáj.
- Hogy történik ez? Hirtelen? Úgy, mint amikor felhúznak? Vagy apránként?
- Nem hirtelen történik - mondta Bőr-lovacska - csak történik. Lassan. Soká tart. Ezért nem szokott megtörténni olyanokkal, akik könnyen eltörnek, vagy elszakadnak. Mire igazi leszel, addigra rendszerint már majdnem az egész szőröd lekopott a sok szeretettől és simogatástól, amit kaptál, és a fél szemed is kiesett már, és minden izületed lötyög. De ha igazi vagy, akkor már nem tudsz csúnya lenni, legföljebb azok szemében akik úgyse értenek semmit. " 

Juhász Gyula: Milyen volt

Milyen volt szőkesége, nem tudom már,

De azt tudom, hogy szőkék a mezők,
Ha dús kalásszal jő a sárguló nyár
S e szőkeségben újra érzem őt.

Milyen volt szeme kékje, nem tudom már,
De ha kinyílnak ősszel az egek,
A szeptemberi bágyadt búcsuzónál

Szeme színére visszarévedek.

Milyen volt hangja selyme, sem tudom már,
De tavaszodván, ha sóhajt a rét,
Úgy érzem, Anna meleg szava szól át
Egy tavaszból, mely messze, mint az ég.

Márai Sándor: Harminc ezüstpénz

"Az emberi történetnek mindig szüksége van egy Júdásra. Mintha nem lehetne nélküle
semmiféle emberi vállalkozásba kezdeni. És amikor az Istent keresik az emberek, akkor is szükségük van reá. Ez is tény. Mert mindig volt valami körülötte az időben, ami egyszerre volt kérdés és válasz, kimondatlan várakozás. Erre a várakozásra nem feleltek soha az írástudók. Mintha nem is lenne tanácsos ezt a kérdést kimondani, soha nem kérdezték: miért árulta el?"

"Mindenki látta, közel két évezreden át, aki egy napon megcsömörlött az emberi arc érzékelésétől - a szegények, a szenvedők, akiket megaláztak. És aztán mások is, a rajongók, a rendkívüliek, akik számára természetes képesség volt a látomás, mint a zenészek számára a föltétlen hallás. Mindenki látta, aki a nagy kétség és magány pillanatában behunyta a szemét. Az evangélisták is "látták" - akkor is, ha a valóságban nem ők azok, akik leírják, milyen volt, száz évvel születése vagy halála után, amikor a szinoptikus evangéliumokat rögzítették. Középtermet lehetett, szakállt viselt... de az emberiség soha nem készített rendőri látleletet erről az arcról. Találgassuk, hogy "kerekded" volt az arca vagy talán "tojásdad", szeme barna, haja gyapjas és fekete?... Az emberiség másik szemével látta ezt az arcot, azzal a belső szemével, amely néha jobban lát, mint a vadak sötétben villogó pillantása."

"Van egy varázsszó, ami több, mint az "istenek kegye", mint minden, amit eddig az istenek az embernek ígértek. Ez a varázsszó az irgalom. Egy napon kimondja. Csaknem irgalmatlanul mondja ki. De ez a nap még messze van. Nyersen mondja ki, rekedten, a szenvedély tikkadt erejével. Égeti torkát ez a szó, mint a forró szél, amely a sivatag fel ől söpör végig nyári estéken Palesztina tájain, és távoli, elhullott népek dögszagát és homokot sodor Názáret fölött. Kimondja egy napon és azután még sokszor, most már nem olyan nyersen, hanem engesztelten és szomorúan. Mert ha feltétlenül tud valamit az ember - nemcsak értelmével, hanem szívével is tudja -, végül szomorú lesz. Egy napon megismeri az embereket és fölfedezi az irgalmat. Lénye csordultig telik az irgalommal, ami úgy buggyan a szavából, mint a mákony a szivacsból, melyet a római zsoldos lándzsája hegyével cserepes ajkához nyújt, mikor a kereszten függ és szomjúhozik. Ez minden, amit ígérhet. Ezért élt, ezért halt meg.
De nagyon nehéz irgalmasnak lenni."

"Amikor Jézus megszólal, kényszeríti a hív embert, hogy bódulat nélkül, racionálisan fogadja el az irracionálisat."

Ez a pillanat, Jézus pillanata, időtlen.....Így áll az emberek elé, szívében a titokkal, amely ajkán most már hangos híradás lesz. A titok értelme annyi, hogy zsidók és pogányok sorsán túl van közös megoldás az emberek számára. Így lép föl és így jelenik meg az alak, földien és tapinthatóan a mindenkori Tamások számára. Emberi voltában is emberfelettien, mert találkozott Istennel, aki benne ember lett.

Sorrentói emlék

Perpetuum Jazzile - Africa

Szeretet

Rá emlékezve...

Ha nem leszek, nem fogja tudni senki, sorsomnak mennyi furcsa titka volt


Előfordul, hogy legféltettebb gondolatainkat is szívesen osztjuk meg olyan idegenekkel, akiket soha többé nem látunk, mintha a szélbe kiáltanánk a titkainkat.


Kellene az életemben egy ember, legalább egyetlen ember, akinél nem kényszerülök önvédelemre. Akinek lelkem titkos kódját ki merem adni. Akit beengedek magamba: ez vagyok, minden jóval, rosszal, nemes és szennyes gondolattal együtt.
      És ez az egyetlen ember az, akit valóban szeretek.


Talán semmi sincs szebb a világon, mint találni egy embert, akinek a lelkébe nyugodtan letehetjük szívünk titkait, akiben megbízunk, akinek kedves arca elűzi lelkünk bánatát, akinek egyszerű jelenléte elég, hogy vidámak és nagyon boldogok legyünk.

Áprily Lajos: Ajánlás

Ne haragudj.A rét deres volt,

a havasok nagyon lilák
s az erdő óriás vörös folt,
ne haragudj:nem volt virág.

De puszta kézzel mégse jöttem:
hol a halál nagyon zenél,
sziromtalan csokrot kötöttem,
piros bogyó,piros levél.

S most add a lelked:karcsú váza,
mely őrzi még a nyár borát-
s harvadás vörös varázsa
most ráborítja bíborát.

Németh Tibor: Fényt szeretnék

Ott akarok élni, ahol a lélek él,világom zajáról, nekem csak  csend beszél,hol a test öröme belső életet kérs a fénylő öntudat szívnek mutat utat.
Ott fogok majd élni, ahol a lélek él,s felejtett  hitekről csak a fohász beszél,hol börtönébe zárt titkom rabláncon éls a régi szerelmek bekötözött sebek.
Szeretnék élni, hol léleknek nem lehet,naponta kitépni másokért szívemet,találjon rá a fény, és minden Istenekha lángol a remény, hogy lelkem mégis él.

It's time to remember

Még látom olykor, néma éjjel

Csodás, sugaras arcodat.

Rég tűnt dalok igézetével

sziven érint a pillanat...

Csak mendegélsz tűnődve, lassan,

Halványkék ösvényeiden, 

Fejed felett két mozdulatlan,

Nagy csillag pihen szeliden.

Márai

"Ne hessegesd el a szomorúságot. Oktalanul jön; talán öregszel ilyen pillanatokban, talán megértettél valamit, elbúcsúzol a szomorúság negyedórájában valamitől. S mégis, a szomorúság megszépíti az életet. Nem szükséges, hogy mesterséges világfájdalommal mászkálj a földi tereken, lehorgasztott fővel, az élet és minden tünemény reménytelen mulandóságán elmélkedve, a tűnő örömök fantomjai után koslatva. Először is ,az örömök, melyek eltűnnek, talán nem is voltak igazi örömök.
Emlékezzél csak… Aztán: a szomorúság egy váratlan pillanatban leborítja csodálatos, ezüstszürke ködével szemed előtt a világot, s minden nemesebb lesz, a tárgyak is, emlékeid is.
A szomorúság nagy erő. Messzebbről látsz mindent, mintha vándorlás közben csúcsra értél volna. A dolgok sejtelmesebbek, egyszerűbbek és igazabbak lesznek ebben a nemes ködben és gyöngyszín derengésben. Egyszerre emberebbnek érzed magad. Mintha zenét hallanál, dallam nélkül!" 

Thomas Mann

"De mivel sokat utaztam a folyók közt, melyek különböző irányba haladnak, az egyik délről északra, a másik megfordítva, tudom, hogy vannak titkok a látszólag oly nyilvánvaló világon, és különös elhallgatások rejtőznek a kimondott szavak mögött. Sőt gyakran úgy tűnt föl, a világ csak azért van tele kimondott szavakkal, hogy alattuk jobban elrejtőzködhessék az elhallgatott, és zajgásukba vesszen a titok, ami az emberek s dolgok mögött van. Sok mindenre akadtam, amit nem kerestem, s ami után nem kutattam, az elébem jött. De nem feszegettem, mert nem vagyok olyan kíváncsi természetű, hogy mindennek okát puhatoljam, hanem megelégszem azzal a tudással, hogy a beszédes világ tele van titkokkal. Kétkedő vagyok, amint itt ülök, nem azért, mert semmiben sem hiszek, hanem azért, mert mindent lehetségesnek tartok. Ilyen vagyok én agg napjaimban."
Thomas Mann

Idézet valahonnan, valakitől

Valahogy mindig az kell, aki eldobhat. 

Akivel bizonytalan lehet minden. Az életem. A fájdalmam.
Aki nem jön sokszor, s így megunni sem tudom. Aki nem ad sokat, s ezért mindig többre vágyom. Így szenvedek. A biztos valahogy elutasít magától. Biztossága nem érdekel. Mert elfojtana. Megváltoztatna. És még azt is tudom takarni, hogy mennyire félek. Mert a biztos is lehet majd bizonytalan. És azt nem tudom kiszámítani.


Azt akarom, hogy egy bizonytalan váljon
biztossá. Néha képtelenség megmagyarázni engem. Van, hogy nem tudok hinni. Mint most. És létezik olyan pillanat, amikor elhiszem, változhatnak érzések irántam. Szeret. Csak nem tudja még. Akkor kéne felpofozni magam, és üvölteni, hogy ne álmodozz! Eldobhat.Meg is fogja tenni. Ne hidd, hogy biztossá válik! Ne hidd, hogy érezhet irántad olyat, amire vágysz, mert te érzed!

Budapest Bár - Stux

Dsida Jenő: Arany és kék szavakkal

Miképpen boltíves,
pókhálós vén terem
zugában álmodó
középkori barát,
ki lemosdotta rég
a földi vágy sarát
s már félig fent lebeg
a tiszta étheren, -
ül roppnat asztalánál,
mely könyvekkel teli
s a nagybetük közébe
kis képecskéket ékel,
Madonnát fest örökké
arannyal s égi kékkel,
mígnem szelíd mosollyal
lelkét kileheli:
úgy szeretnélek én is
lámpásom esteli,
halavány fénye mellett
megörökítni, drága
arany és kék szavakkal
csak Téged festeni,
míg ujjam el nem szárad,
mint romló fának ága
s le nem lankad fejem
a béke isteni
ölébe, én Szerelmem,
világ legszebb Virága.

Gyurkovics Tibor:Péntek

Elvétem már a tárgyakat. A lényeg
elsikkad már a télből és a nyárból,
az azelőtt okosra nézett képek
hada most semlegesen vádol.

Az azelőtt fölépített varázshegy
most egycsapásra össze-vissza omlik,
s én így maradok véglegesen már egy
betört világban és sorsom csomóit

ki nem bogozva, ostobán, hanyatt,
csak azt érzem, arcomra folyik lényed,
akár a nap, a viasz és a lényeg,
s csak bámulom az üres tárgyakat.

A látványt ölte meg bennem szemed.
Nem tudok látni, mióta rámnéztél,
csak azt, ami testedből föllebeg,
izgalmas fákkal lett tele a légtér,

de belső fákkal, mik úgy nőnek egy
hatalmas tájon, hogy az meg se látszik,
zsúfolásig tele vagyok veled
és nézlek, nézlek a megvakulásig.

Tapogatom az arcod. Ez az arc.
A végtelen. A minden arcok arca.
Nem látom már, csak amit te akarsz,
az ölelés zsákjába vagyok varrva,

ezer öltéssel a húsomba szúr
minden kis izmod, mint a tű.
Mi szorít össze veled ily vadul?
Szeretlek. Olyan egyszerű.

Olyan közel vagy, hogy tested szöge
egész a szemgolyómat éri,
fordulnék, törnék kifele,
de arcod elől nem tudok kitérni,

el nem fordíthatom a fejemet,
a szemben-lét fáj, kínzó, gyáva helyzet,
az arcomat szorítja a kezed,
hogy ordítani tudnék – s csak szeretlek.

Üvölt a táj. Mert elhagytam teérted,
elhagytam árnyait és szögeit.
A boldogságot. Holnap jön a péntek
és testemet testedre szögezik.

Már lélegezni sem tudok. Merev
pupillámat az egekre szögeztem,
belémfúródtál, mint hegyes üveg,
s én csüngök csak ezen az egy kereszten.

Következik a végső Golgota.
A kicsike, a helyi, az egyéni,
mert kinek-kinek meg kell halnia
ahhoz, hogy e világon tudjon élni

Következik az önfeláldozás.
A látványtalan és őrült alázat,
míg fölhasítja bőrödet a nyárs,
a test pedig vergődik, mint az állat.

És megreped a hegy. Csorog a vérünk,
az üres éjben elhasad karunk.
Csak az válthat meg, aki meghal értünk,
s csak azt váltjuk meg, kiért meghalunk. 

Terry Pratchett : Mállottviksz néne

"A bábát Mállotviksz Nénének hívták. Foglalkozására nézvést boszorkány volt. Ez bevett dolognak számít a Kostetőn, és senkinek sincs egyetlen rossz szava sem a boszorkányokról. Legalábbis akkor nem, ha ugyanolyan alakkal szeretne reggel fölébredni, amilyennel este lefeküdt."

"Néne egy dologban abszolút biztos volt. Nő még sosem volt varázsló, és most sem fognak ilyesmibe kezdeni."

"– De – mondta – ha neki varázslói mágiája van, akkor a boszorkaság megtanulása nem vezet semmi jóra, igaz? Azt mondta, a kettő különbözik. – Mindkettő mágia. Ha nem tanulhatsz meg elefánton lovagolni, akkor legalább tanulj meg megülni a lovon. – Mi az az elefánt? – Borzfajta – jelentette ki Néne. Nem úgy tartotta fönn az erdő-hitelességet negyven évig, hogy valaha is elismert volna bármilyen tudatlanságot."

"Mindeközben Néne két utcányira járt. Valamint, mások mércéje szerint, el is volt tévedve. Ő maga nem így vélte. Tudta, hogy hol van, csak az összes többi hely nem vett erről tudomást."

"Néne, amikor kizárólag tudatmágiával próbálta meglelni Esket, szalmaszálat próbált megtalálni a szénakazalban. Sikertelenül, de elegendő visszavett érzéklet-radarjel ért el hozzá az egyszerre gondolkodó ezernyi agy heterodin zúgásán keresztül, hogy meggyőződjön róla, a világ valóban olyan hülye, ahogy mindig is hitte."

"- Ennél vizesebb már nem lehet. Különben meg nem így kell esőben mozogni.
– Tessék? – Maga teljesen összehúzza magát, harcol ellene, nem ez a módja. Az esőcseppek közé kell, nos, lépni – S valóban, Néne csupán nedvesnek látszott. – Észben fogom tartani. Jöjjön, asszonyom. Én a magam részéről pattogó tűzre vágyom meg egy pohár forró és nagyon ártalmas valamire."

Felhők

"A felhők az égen két csoportra oszthatók: vannak boldogok és boldogtalanok. A boldogtalanokat észak felé fújja a szél, pedig déli tájakra szeretnének utazni. A boldog felhőket szintén északra fújja a szél, de ők tudják, hogy csak északon tudják teljesíteni feladatukat."

Hotel Sacher

„Én vagyok a ház ura!” – szólt Anna, mikor valaki mindenáron az igazgató úrral kívánt beszélni. 

Szeretett szivarozni, sosem vált meg kicsi fekete bulldogjaitól, és nem vitatkozott a hanyag személyzettel, hanem egyszerűen nyakon vágta őket.


A módos hentes leánya húszévesen ment hozzá ifjabb Sacherhez, Eduardhoz. Eduard ekkor már befutott ember volt: miután megjárta Párizst és Londont, Bécsben nyitott delikáteszboltot, majd párizsi mintájú szeparékkal elegáns vendéglőt. Akkora sikere lett, hogy néhány év múltán már a bécsi opera tőszomszédságában üzemeltetett szállodát kitűnő étteremmel. A ház a Wiener Extrablatt szerint „kifinomult életélvezet és komfort tekintetében felülmúlta Párizs és London hasonló intézményeit”.

A sors azonban úgy döntött, hogy ne éljen Eduard, s Anna 1892-ben, 32 évesen özveggyé vált. Ezzel megkezdődött a Sacher-ház igazi tündöklése.

Az üzletpolitikához tartozott, hogy magas származású arisztokratának korlátlan hitel járt, szimpla polgári személy viszont, legyen bár mégoly fizetőképes, könnyen ütközött „telt ház” feliratba. Mert az üzletet felülírta az imázs: a házból főhercegi vendégpalota lett, a hentesleányból grande dame.

„Anna Sacher nem szép, mégis pikáns, sőt, izgalmas asszony. Ördögien ravaszkás, akár egy vérbeli szubrett. Mindent tud, mégsem beszél semmiről, roppant figyelmes, de nem alázatoskodik”. Így a korabeli leírás a nőről, aki negyven évig uralta házát, miközben birodalmi intézményt épített fel a kifogástalan modorú maître d’hôtel – Herr Franz – lojális támogatásával. A pompás szállodában főnemesek, diplomaták, finansziék, művészek és nagy kaliberű életművészek laktak, az étteremben mindenki megfordult, aki számított a közéletben. Mayerlingi halála előtt 1889-ben Rudolf főherceg a Sacherben írta meg saját kezűleg utolsó étlapját.Ferenc Ferdinánd, mielőtt Szarajevóba indult volna, ellátta még kézjegyével a híres asztalkendőt, melyen Anna asszony négyszáz autogramot hímzett ki saját kezűleg (ebből lett a világ egyik legsajátosabb vendégkönyve).

A tizenkét szeparéba Frau Sacher személyesen intézte a foglalásokat, mert adott a diszkrécióra. A túlzó kicsapongásokat mederben tartotta, a kiszüremlő híreket energikusan cáfolta. Bár néha így is került homok a gépezetbe. Például amikor Ferenc József unokaöccsét, Ottó főherceget mókás kedvű barátai kizárták a szeparéból. Ottó nem viselt mást, csak a legszükségesebbet: egy kardot és egy érdemrendet, így kezdett el bolyongani a lépcsőházban. Közben udvariasan üdvözölte a brit nagykövetet, aki feleségével épp lakosztályába igyekezett. A hölgy rögtön eszméletét vesztette a látványtól, s úgy beverte a fejét, hogy a nagykövet másnap tiltakozni volt kénytelen Ferenc Józsefnél.

A többnyire mégis zárt ajtók mögött zajló mondén élet bőven szállította a témát a vájt fülű kívül rekedteknek. Ezek voltak a legizgalmasabb publikus titkok: mi történik pontosan, ki kivel és mit eszik-iszik a biedermeier selyemtapéták között? Mert a háttérpolitizáláson és háttérflörtölésen kívül a Sacher a konyhájáról is híres volt.

Idejárt a turfvilág a lóversenyek után a kerti állófogadásra, idejöttek dinírozni azok, akik a császári palotában éhen maradtak, mert az etikett miatt nem ehettek tovább, mint őfelsége. Aperitifezni és szupézni érkezett az operaközönség és az, aki a balettkarból kívánt valakit diszkrét környezetben vendégül látni. Mindannyian nagyra tartották Frau Sacher konyháját, aki szoros kapcsolatban állt apósával, idősebb Sacherrel, a régi vágású szakács-cukrásszal, a Sacher-torta feltalálójával. Olyannyira, hogy folyamatosan együtt újították a konyhai repertoárt.

Mivel az arisztokrácia nyelve és konyhája francia volt, a Sacher-házban kezdetben színtiszta francia konyhát vittek – libamájpástétom borzselében, langoustes en chaudfroid, rajnai lazac sauce anglaise-zel, kakas périgord-i szarvasgombával, roueni kacsa, fácán tollában, boeuf à la Richelieu, charlotte russe, francia sajtok és borok.

Eduard halála után megjelent az étlapon a földközeli hazai hagyomány is, amit Anna hozott magával – főtt marha tormás almapürével, Esterházy-Rostbraten, steinkogler kuglóf. „Tudja, Glöckner – mondta egyszer színésznő-barátnőjének –, nem kell feltétlenül kaviárt enni. Ha viszont eszik az ember, akkor nagykanállal”. Ezt annyira komolyan gondolta, hogy időnként a buldogjait is jóllakatta nagy adagos kaviárral.

A Sacher konyhája jelképpé vált: az arisztokrácia és a nagypolgárság kölcsönhatásainak kulináris jelképévé. Ez volt az 52 milliós, tizenhat nyelvet beszélő Monarchia csúcsgasztronómiai zászlóshajója. E konyha paradox módon a birodalom széthullása után alakult át valóban „birodalmivá”. Lazult a francia hegemónia, s egyre jelentősebb szerepet kapott az az amalgám, amit ma bécsi konyhának neveznek: megjelentek a magyar, cseh, tiroli, szerb, lengyel, zsidó ételek. 

Ezt tükrözi a hetvenes években kiadott „régi” Nagy Sacher-szakácskönyv is – számos olyan étellel, amit nálunk sokan tipikus magyarnak tekintenek. Huszonhárom féle Gulascht vonultat fel (pontosabban pörköltet). Jelen van a csirkepaprikás és a székelykáposzta (Szegediner Gulasch néven), a szalontüdő, a töltött paprika és karalábé, a vadasféle, a hagymás rostélyos, a töltött borjúszegy, a káposztás cvekedli és a grenadírmars, a garnírungok között a sok gombóc, a nokedli és a tarhonya, a desszertek között a palacsinta, a rétes és az aranygaluska, a mákos nudli, a barackos és a szilvás gombóc, a túrógombóc.

De vannak itt lisztes – rántásos és habarásos – főzelékek is (eingebrannte Gemüse). Ezeket már a 19. század elején a „spórolós bécsi háziasszony” főztjeként ismerték, de némely korabeli szakácskönyv nyomatékosan felhívja rá a figyelmet, hogy a lisztes „kötésből” rendkívül kevés elegendő. Híres szakácskönyvében Louise Seleskowitz külön jelzi, hogy a lisztes sűrítés elhagyható, a zöldséget ilyen esetben elég egy kis sűrített, enyhén zselatinozott levessel leönteni.

Készült a Sacherben ponty is mindenféle formában – cseh, lengyel, zsidó és magyar módra. Szerepel benne rácponty is, amely azonban meglehetősen különbözik a nálunk ismerttől. Ugyanis nem más, mint egy fokhagymás-paprikás olajban marinált, majd olajban kisütött halfilé fokhagymás, petrezselymes, citromos fűszervajjal. Hozzá káposztasaláta.

A Sacher – éppúgy, mint az osztrák konyha – azóta alaposan megváltozott. Hogy mi történt Ausztriában az elmúlt évtizedekben, azt jól adja vissza Hans Peter Fink, a bécsi Sacher tavalyelőtt távozott konyhafőnöke: „Ez egy fiatalos, könnyű formában megjelenő új osztrák konyha. Tudatosan frissíti az egykori korona országainak, régióinak konyháit, megőrizve az erős frankofil vonulatot, felhasználva az összes modern technológiát”.

118. Zsoltar

 

1. Magasztaljátok az Urat, mert jó, mert örökkévaló az ő kegyelme!
2. Mondja hát Izráel, hogy örökkévaló az ő kegyelme!
3. Mondja hát az Áron háza, hogy örökkévaló az ő kegyelme!
4. Mondják hát, a kik félik az Urat, hogy örökkévaló az ő kegyelme!
5. Szükségemben segítségül hívám az Urat, meghallgatott és tágas térre tett engem az Úr.
6. Velem van az Úr, nem félek; mit árthat nékem ember.
7. Velem van az Úr az én segítőim közt, és nézni fogok az én gyűlölőimre.
8. Jobb az Úrban bízni, mint emberekben reménykedni.

Hinni tanits

http://www.youtube.com/watch?v=TwESSLQ4WLc

Hinni taníts Uram, kérni taníts,

Gyermeki nagy hitet kérni taníts!
Indítsd fel szívemet,
Buzduljon fel neked,
Gyűjteni lelkeket! - kérni taníts!


Hinni taníts Uram, kérni taníts,
Lélekből lelkesen kérni taníts!
Üdvözítőm te vagy,
Észt, erőt, szívet adj,
Lelkeddel el ne hagyj! - kérni taníts!


Hinni taníts Uram, kérni taníts,
Gyorsan elszáll a perc, kérni taníts!
Lásd gyengeségemet,
Erősíts engemet,
Míg diadalt nyerek, - kérni taníts!


Hinni taníts Uram, kérni taníts!
Jézus, te visszajössz, várni taníts!
Majd, ha kegyelmesen nézed az életem,
Állhassak csendesen, - kérni taníts

Kiss Dénes: Ki őrzi meg

Ki őrzi meg majd legtovább
gyermekkorából az eget
s hogy mindig mindig béke lett
Barangolva mezőkön át
bokrok nyújtottak kezet
ki-ki játékban megtalálta
a maga szelíd madarát

Ki őrzi meg majd legtovább 

a füvek s a fák jelbeszédét
Ki lesz ki arcán muzsikát hordoz,
mint lombjuk közt a fák
Ki lesz akiben béke lesz
ha a lélek fényességét
roppant sötét öleli át

Hamvas Béla

A szétszórt nyugtalanság a nem valódi életet élő ember lényének természetes következménye. Az igaz ember akkor is igaz, ha poharába vizet tölt és megissza. Egy khasszid tanítvány mesteréhez csak azért ment el, hogy megnézze, cipőjét miképpen fűzi be. Többre nincs is szükség! Kinyilatkoztatás lehet abban is, ahogy valaki egy pohár vizet megiszik, abban is, ahogy a könyvet kinyitja, vagy szánt. Az igazságról való tudás személyes feltételét kell megszerezni.


A vallás ezzel szemben az, amikor kezembe veszem a kardot, és felmegyek a létrára, és ha utamba százszor is angyalok állnak, azokat is ledobálom, és Istenhez akarok jutni. Tilos? A táblát elrúgom. Mi az, hogy tilos? Tilos volt a szeretőmhöz menni, mégis mentem. Tilos Istenhez menni. Ha tízezerszer is tilos, akkor is megyek, mert hozzá akarok jutni. Őrület? Hát jó, legyen őrület, most ilyesmi nem tud érdekelni. Szentségtörés? Bűn? Legyen. A létrán fel akarok jutni, és ebben engem még az angyalok serege sem fog megakadályozni

.....

"I belong to you and the sea.  But I never knew until I crossed the harbour tonight.  Then I knew - it came to me
all at once, like a flood of understanding.  I knew that I could never go away again - that I must stay here forever where I could hear the call of the wind and waves.  The new life was good - good - but it could not go deep enough."

Clive Barker

Aki szeret, ártatlan,
aki szeret, vétkezik.
Aki szeret, azé a bánat,
mely hasztalan érkezik.
Aki szeret, lelke vágyát érzi,
és vágyakozik teste is.
Aki szeret, előre érzi,
hogy por volt, s porrá
lesz megint.

Újév 2010

"Kívánok én hitet, kedvet,
Szép szerelmet, hű türelmet,
Utakhoz fényt, csodát, álmot,
Békességet, boldogságot!
Magyar szót, és égre kéket,
Emberarcú emberséget.
Verseket, célt, igazságot,
Daltól derűs, jobb világot.
Bokrok mellé, társnak fákat,
Napfényt, amely el nem fárad.
Tekintetet szembenézve,
Éjt, meg nappalt, soha félve.
Kézfogásos tiszta csöndet,
És mosolyból minél többet!"