Juhász Gyula Anna örök - Németh János, Pécsi Nemzeti Színház

Neked, drága szomorúszemű pásztor....ki olyan messze vagy tőlem, mint a végtelen, mégis benne élsz a hóesésben, a hideg levegőben és "minden mosolyod, mozdulatod, szavad őrzöm, mint hulló tárgyakat a föld". Nem tudom, hol vagy most, nem tudom, hogy mit csinálsz, azt se tudom, hogy én már lehetek-e olyan, mint akkor, de azt tudom, hogy ez a vers tökéletesen kifejezi, mit érzek most.... Azt, hogy már lassan kezdenek elmósodni a dolgok, már nem tudok egészében visszaemlékezni rád, mégis,mégis...ne hidd szivem, hogy ez hiába volt, és hogy egészen elmúlt....ó, ne hidd. Ne hidd te se, te drága, könyörgőszemű pásztor.

Csík Zenekar - Most múlik pontosan

Csak Neked....akárhol is legyél. És kérlek, kérlek: ne legyél beteg, ne legyél szomorú és kérlek, ne halj meg...