A világegyetem, mondják a druidák, mûködését tekintve négy alapelv harmonikus egyensúlyán nyugszik, amely mozgatórugókat imigyen határozhatunk meg: vonzás, meggyõzõdés, bizonytalanság és jusztse. Ebbõl következik, hogy a korong körül kerengõ nap és hold a meggyõzõdésnek köszönhetõen nem esnek le, viszont nem is szakadnak el tõle, a bizonytalanság miatt. A vonzástól nõnek a fák és jusztse hagyják abba. És így tovább. Néhány druidában felmerült ugyan, hogy az elméletnek akadnak szépséghibái, ám a rangidõs druidák ugyancsak elevenbe vágóan magyarázták el nekik, hogy persze, van helye a logikus érvelésnek, az izgalmas tudományos viták ütés- és csapásváltásainak, ám ez a hely a következõ napforduló tiszteletére gyújtott máglya tetején található.
