Mint álmos pilla, rezdül fenn a lomb,
be-becsukja a tündér-kék eget,
fut a patak, még egy-két szót kimond,
de nem hallom már tisztán, merre megy.
Csak fekszem itt a vízparton veled,
s nézem, amint egy vitorlát kibont
a hűlő nap s hangtalan ellebeg,
bár hogy itt járt, csak villanásnyi volt. -
Hogy itt jártunk, csak ennyi volt csupán,
egy délelőtt, egy lanyha délután,
s az útra már az alkony árnya ing?
Csak ennyi volt?... Csak ennyi? Homlokom
elfeketül... De réteken, lombokon
örökre ott ragyognak álmaink!
Természeten s törvényein az éj sötétje ült.
Isten szólt: - Legyen Newton! - s mindenre fény derült.
De nem soká. Az ördög jő s kiált:- Fiat, Einstein! - s a káosz helyreállt.
2010. szeptember 29., szerda
2010. szeptember 8., szerda
KISS JENŐ
Sosem felejtem ezt a szep tekergest,
a játszi őszt, a porzó útakat -
Vállamra kaptam lobogó kabátom,
s csak mentem tűnő fellegek alatt.
Hol hőn tűzött, hol elborult a nap fenn,
hol gyémánt volt a reggel, hol opál,
s bizarr szeszéllyel váltogatta egymást
a zöld s a rőt; a lombos s a kopár.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)