Múlt

A tegnap éreztem, hogy áldást adok mindenre, ami az enyém volt, és mérhetetlenül messze távolodok ezektől a dolgoktól. Megyek, s keresek új dolgokat, és ezentúl más dolgok lesznek az enyémek, és máshol lesz az otthonom és más emberek lesznek életem emberei. Ez biztosan normális, biztosan igy kell legyen, és biztosan az én épülésemet és fejlődésemet szolgálja. Azt, hogy közöm legyen majd az új dolgokhoz, hogy el tudjam őket fogadni. Azt, hogy minden jó legyen. Azt, hogy tovább tudjam folytatni, az értelmetlenség fojtogató érzése nélkül.
De fáj. Nagyon fájt. Szememből könnyek csordultak ki, mikor áldást mormoltam magamban a templom falai között, de nem volt, mit tegyek. Már abban se vagyok biztos, hogy akarom vissza a múltat. Lehet, hogy nem is. Csak a nosztalgia, csak a búcsúzás az, ami fáj. Aki az eke szarvára teszi a kezét és hátra tekint, nem méltó...hányszor mondtam el már ezt másoknak....és most el kell mondjam magamnak is. Csak fáj, iszonyúan fáj. De hátha igy, hol elengedem, befog gyógyulni a seb a lelkem mélyéről, és akkor teljes értékű életem, érzéseim, kapcsolataim lesznek újra. S azt hiszem, akkor lehet majd gyerekem is, ki igazából az enyém és akit nagyon nagyon szerethetek és aki nem lesz számomra megmagyarázhatatlanul idegen.
Kérlek Istenem, segits, nagyon kérlek.

Apollinaire

BÚCSÚ

Letéptem ezt a hangaszálat
Már tudhatod az ősz halott
E földön többé sose látlak
Ó idő szaga hangaszálak
És várlak téged tudhatod

Miért?

Istenem, mért fáj még mindig? Miért nem gyógyult be a seb? Miért fáj, ha megpiszkálják? Miért van az, hogy úgy érzem, élő még az egész?

Pedig én mindent megtettem, hogy begyógyuljon. Elástam a szivem mélyére, képződött rajta egy vékony védőréteg, és rárakodott mindenféle...a mindennapi élet, a szerelem, az együttlét öröme, az előlröl kezdés kalandja és az új lehetőség miatt érzett boldogság. Néha érzem a szivem mélyén, hogy ott van és nem hagyja, hogy a dolgok mélyre hatoljanak bennem.

S mikor megpiszkálják, fáj. Az a nő újra kedves volt velem, az Ő jelenlétében, és ez igy furcsa volt...gondolom neki is furcsa lehetett. Ránéztem arra a nőre, és mosolygott. Istenem, remélem valami megváltozott az ő életükben is, és jobb és nyugodtabb és boldogabb lett minden. És remélem, hogy közöttük képződött egy szál, ami eddig nem volt. Kérlek Istenem, ha nincs,akkor legyen.

Nem vártam, hogy ott legyen. És mikor bejött, villámcsapás érte a szivemet és a szemem megtelt könnyel. S olyan volt, mintha sose ment volna el, és sose váltunk volna el egymástól. De ugyanakkor nem tudtam magamban fellelni a boldogságot. Csak azt éreztem, hogy vérzek. Érte, magamért és azért az asszonyért. Istenem, mért van ez?

Verlaine

Őszi chanson

Ősz húrja zsong,

Jajong, busong

A tájon,

S ont monoton

Bút konokon

És fájón.

S én csüggeteg,

Halvány beteg,

Míg éjfél Kong,

csak sirok,

S elém a sok

Tűnt kéj kél.

Ó, múlni már,

Ősz! hullni már

Eresszél!

Mint holt avart,

Mit felkavart

A rossz szél...

Gyerek

Engem ne emeljen a magasba senki, ha nem tud addig tartani,
míg megnövök.
Guggoljon ide mellém, ha nem csak hallani, de érteni akar,
hogy közel legyen a szivdobbanásunk...

És most, erről a képről eszembe jutott Alexandra. Pont igy néz ki, legalábbis én igy emlékszem rá. Mi lesz vele egy ilyen anyával, apa nélkül? Istenem segitsd meg őt, segitsd a Budait és tedd, hogy boldogak legyenek mind, és Alexandrának legyen egy boldog gyerekkora, és váljon értékes, vidám, magyar kislány belőle. Kérlek, Istenem. Segits nekik.

Együtt

Együtt születtetek, és együtt is maradtok mindörökre.
Együtt lesztek akkor is, amikor a halál fehér szárnyai szétszórják napjaitokat. Bizony mondom, együtt lesztek, még az Isten csöndes emlékezetében is.

Vers

Neked álmodtam nagyra az álmomat,
hogy belőled merítsek, ha fáj
Miattad istennel is rendeztem a dolgokat,
és nem rettent éj, álom, halál

Látod már, nem lehet valami
együtt törvényes és boldog
De édes a bűn, mert van bűn ami
lemos minden földi mocskot.

Kegyelem

Nem lehet.Nem lehetsz mindig tiszta mindenféle szempontból.Lényeg az, hogy ne áruld el a benned élő érzéseket és a te világodat.
Nem elhinni a hazugságot.Azt, ami lehet mindenki más számára igazság, de számodra mégse az.
Mert van a valóságnak és az igazságnak egy, egyedül Isten által ismert szintje.S lehet, az, amit mi valóságnak nevezünk, az Isten számára hazugság.
Ide helyezett az Úr, adott egy életfeladatot, amelyet most teljesiteni kell, nem számit, milyen áron. Mert ha veszedelem van, a kegyelem abból is kimenti az embert.Mert a feladata még nem fejezödőtt be.A másik embernek még szüksége lehet ránk.Vagy csak az érte elrebegett imánkra...
Útszélen fekvő, sebesült emberek...kik csak arra vágynak, hogy arra menjen a samaritánus.Nem a pap s nem a lévita.Nem arra várnak, ki elforditja a fejét.Nem arra, ki megáldja őket s a következő percben már nyoma sincs.Hanem arra, ki leül melléjük, fejüket ölében hajthatják, s aki lesimogatja homlokuk minden ráncát, mesél nekik, vigyázz rájuk...és akkor szemeikből hirtelen eltűnik a szürkeség, és helyét a tenger veszi át.
Ott ülni valaki mellett, lehet, nem jobb helyen, mint egy útszéli árokban és szeretni őt.Azt adni meg neki, amire legjobban vágyik:szivünk minden melegét.Még akkor is, ha igazából nincs miért...s az egyetlen érved az, hogy Őt az Isten bizta rád.S akkor elbirod...elbirsz minden port, mocskot, sáros ruhádat, betegségedet, sorsodat, életedet.S az Ő életét is.Még akkor is, ha nem a tiéd az az Élet.
Pedig az a perc, melyben Isten hozzá vezérelt, ajándékként hozta magával az Életet.A Tiédet és az Övét.

Kodolányi János

Önts vizet a kezemre, fiam és tanitványom, nehogy mocskos kézzel nyúljak a régi, szent dolgokhoz..Mondom, nem akarok mocskos kézzel nyúlni a régi, szent dolgokhoz. És ez a kézmosás legyen jelképe a lélek megtisztálkodásának is. Mert mikor tiszta kézzel fellebbentem a nehéz függönyöket Mósze atyánk történetéről, nem csak ő lesz előtettek láthatóvá az időtlenségben, hanem az örökkévaló is, áldassék, valamint a világ, amelyben nincs sem tér, sem idő, de amelyből tér is, idő is származik.

Csakhogy Mósze azt is megtanulta mestereitől, hogy bár a világ sose nyugszik, amig sárban nem húz, el nem tapos mindent, valami elpusztithatatlanul megmarad. Lehet azután a veresség mégoly tökéletes, az Ember valahol, valamiképpen újrakezdi a küzdelmet, s megint megment valami töredéket ebből az emlékezésből.És fölébresztve másokban is, továbbadja az idők végezetéig.




Akkora kétségbeesés szállta meg, hogy üvöltött kinjában.Csak ezt ne! Irgalom, kegyelem, csak ki ne jelölj, ki ne válassz, el ne hivj, meg ne áldj, meg ne átkozz...
Én veled leszek - suttogta a Hang a lángokból. - Én, az atyák Istene.

John Cowper Pays

Most homályos kiváncsiságot érzett, hogy vajon a rá váró események, az új szinterek, az ismeretlen emberek képesek lesznek-e véghezvinni azt, ami eddig még egyetlen külső eseménynek se sikerült: feltörni a félvalóság tükrét, és a valódi valóság hatalmas köveit hajitani helyébe, odadobni és felhalmozni nagy, durva anyagi köveket ezeknek a sötét vizeknek a mélyére, erre az elmebeli levélzetre.

Chaplin

"Megbocsátottam a megbocsáthatatlant,megpróbáltam pótolni nélkülözhetetlen embereket
és
elfeledni az elfeledhetetleneket.

Sokszor cselekedtem indulatból.
Okoztam csalódást és csalódtam olyanokban akiktől sosem vártam volna.
Öleltem, hogy védelmet nyújtsak, és nevettem, mikor már nem bírtam tovább.

Szereztem örök barátokat.
Szerettem és szerettek, de sokszor el is utasítottak.
Előfordult olyan is hogy szerettek, de én nem tudtam visszaszeretni.

Ujjongtam a boldogságtól, habzsoltam a szerelmet és esküdtem örök hűséget, de volt hogy teljes erővel mentem fejjel a falnak!

Sírtam zenehallgatás, vagy a fényképalbum lapozgatása közben és felhívtam valakit csak azért, hogy halljam a hangját.

Néha elég volt egy mosoly, hogy szerelmes legyek.

Sokszor éreztem, meghalok a vágytól és féltem, hogy elvesztek valakit, aki nagyon fontos számomra (a végén mégis elvesztettem) !

DE TÚLÉLTEM!
És még most is
ÉLEK!

Az életet nem csak túlélem...és Neked sem ajánlom, hogy ezt tedd...

ÉLJ!!!

A harcba elszántan kell menni,
Az életet szenvedélyesen átölelni,
Emelt fővel veszteni és merészen győzni,

Mert a világ a bátraké és
AZ ÉLET TÚL SOKAT ÉR
ahhoz, hogy jelentéktelenné váljon."

Bozzay Margit: Szeretnék életed utolsó asszonya lenni...

Szeretnék életed utolsó asszonya lenni...
Utolsó szivárvány ég és föld között,
Utolsó álom, amit lázas aggyal álmodsz,
Utolsó angyal az életed fölött...

Szeretnék életed utolsó asszonya lenni...
Utolsó tűz, amit remegve lángra gyújtasz,
Utolsó sziget, amelyben kiköt a tarka gálya,
Utolsó rózsa, amit életedre hullatsz...

Szeretnék életed utolsó asszonya lenni...
Utolsó, aki nem volt sohase még,
Utolsó, akire elborultan nézel,
Utolsó, aki egyben: a Kezdet és a Vég...

Szeretnék életed utolsó asszonya lenni...
Utolsó, aki tűzesőt permetez le rád,
Utolsó, aki szédülten repül veled az égig,
Utolsó... akire... lezuhan a szád...

Álom

Rengeteget álmodok vele. Az éjjel is vele álmodtam. Hogy ő ül a templomban, orgonál, és néz rám a szomorú szemeivel, mert a templom tele van idegen emberekkel, én meg megyek el Párizsba. Én elköszönök tőle, ő meg csak orgonál, és én a repülőn csak rá tudok gondolni.

Még álmodtam. Hogy ott van, néz engemet, ő néma és csak néz rám szomorúan, de szemében azzal a végtelenséggel, ami csak az ő szemében van meg, és közben énekeljük, vagy a háttérbe hallatszik a " Szép holnap" cimű Zorán szám. S amikor ahhoz a részhez ér, hogy
" Most jó igy,
Ölembe ma még jól elférsz,
És a kerek földnél többet érsz,
És mindem álmom benned él" - akkor én felnéztem rá, Ő lenézett rám s közöttünk újra Isten lebegett.

Kék madár

Nem biztos, hogy kék.

Nem biztos, hogy madár.

Nem biztos, hogy boldogság.

De felröppen az égben, s folytatja útját a levegőben,és a legnagyobb hiányérzet legapróbb kielégülése is képes megteremteni ezt a- csupán pillanatokban mérhető-szárnyalásra késztető állapotot.

A tibeti mesék között bukkanhatunk hasonlóra."az emberek éheztek, fáztak, és nem tudták, milyen az: boldognak lenni"

A boldogság madara énekel, hangjaival teremteni tud.Eljutni hozzá, meghallani dalát-ehhez minden kínok kínját járva vezet az út.A megpróbáltatásoktól való félelem, a megalkuvás gyávasága,az emberi akarat s az ezt tápláló hit feladása maga a halál,mert süketté lesz az ember.Nem hallhatja meg a madár énekét.

Mert a madarat nem kívül kell keresni,repülni nem lehet az égben,dalt hallani, megérezni a boldogság ritmusát nem lehet- csak legbelül igazán.

Csak egy-egy pillanatra halljuk, s e boldogságtól aztán megint szomorúak leszünk, és éppen ettõl éled mindig újra a dallam. Nem biztos, hogy madár, de olyan szépen tud énekelni, hogy fáj.

F.H.Burnett

"Az élet furcsaságai közé tartozik, hogy az ember csak néha biztos abban, hogy örökké, de örökké fog élni. Ezt érzi olyankor, ha gyengéd, ünnepi hajnalon felkel, kimegy, odakinn megáll egyedül, jól hátraveti a fejét, és néz, néz a magasba, figyeli a sápadt eget, amint lassan változik és bíborba öltözik. Csodálatos, ismeretlen dolgok játszódnak le az égen. Az ember a hajnal pompájától szinte hangosan felujjong, és a szíve egy másodpercre megáll a felkelő nap különös, örökegy fensége láttán, és ez a nap minden reggel fölkel, immár millió és millió év óta .És néha akkor is így érzi, ha napnyugtakor egyedül áll egy erdőben, és a titokzatos, mély,arany csönd ferdén rávetül a fák ágai között, és mintha halkan újra meg újra súgna valamit, amit az ember - bármennyire is figyel - képtelen megérteni. Ismét máskor a mélykék éjszakák végtelen nyugalma kelti ezt az érzést, amikor odafenn a csillagok milliói állnak és figyelnek; olykor meg egy távoli zene foszlánya vagy egy tekintet valakinek a szemében."

Austerlitz

" Az ilyen valótlan jelenségek, mondta Alphonso, az irrealitás felcsillanása a való világban, bizonyos fényhatások az előttünk elterülő tájban vagy egy szeretett lény szemében gyújtják fel legmélyebb érzéseinket, vagy legalábbis azt, amit annak vélünk."

Létay Lajos

A szentet szeretem én benned,

A mindenek fölött valót,

Akinek kisöprik a mennyet

Glóriás kicsi angyalok.