Rengeteget álmodok vele. Az éjjel is vele álmodtam. Hogy ő ül a templomban, orgonál, és néz rám a szomorú szemeivel, mert a templom tele van idegen emberekkel, én meg megyek el Párizsba. Én elköszönök tőle, ő meg csak orgonál, és én a repülőn csak rá tudok gondolni.
Még álmodtam. Hogy ott van, néz engemet, ő néma és csak néz rám szomorúan, de szemében azzal a végtelenséggel, ami csak az ő szemében van meg, és közben énekeljük, vagy a háttérbe hallatszik a " Szép holnap" cimű Zorán szám. S amikor ahhoz a részhez ér, hogy
" Most jó igy,
Ölembe ma még jól elférsz,
És a kerek földnél többet érsz,
És mindem álmom benned él" - akkor én felnéztem rá, Ő lenézett rám s közöttünk újra Isten lebegett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése