Miért?

Istenem, mért fáj még mindig? Miért nem gyógyult be a seb? Miért fáj, ha megpiszkálják? Miért van az, hogy úgy érzem, élő még az egész?

Pedig én mindent megtettem, hogy begyógyuljon. Elástam a szivem mélyére, képződött rajta egy vékony védőréteg, és rárakodott mindenféle...a mindennapi élet, a szerelem, az együttlét öröme, az előlröl kezdés kalandja és az új lehetőség miatt érzett boldogság. Néha érzem a szivem mélyén, hogy ott van és nem hagyja, hogy a dolgok mélyre hatoljanak bennem.

S mikor megpiszkálják, fáj. Az a nő újra kedves volt velem, az Ő jelenlétében, és ez igy furcsa volt...gondolom neki is furcsa lehetett. Ránéztem arra a nőre, és mosolygott. Istenem, remélem valami megváltozott az ő életükben is, és jobb és nyugodtabb és boldogabb lett minden. És remélem, hogy közöttük képződött egy szál, ami eddig nem volt. Kérlek Istenem, ha nincs,akkor legyen.

Nem vártam, hogy ott legyen. És mikor bejött, villámcsapás érte a szivemet és a szemem megtelt könnyel. S olyan volt, mintha sose ment volna el, és sose váltunk volna el egymástól. De ugyanakkor nem tudtam magamban fellelni a boldogságot. Csak azt éreztem, hogy vérzek. Érte, magamért és azért az asszonyért. Istenem, mért van ez?