Kodolányi János

Önts vizet a kezemre, fiam és tanitványom, nehogy mocskos kézzel nyúljak a régi, szent dolgokhoz..Mondom, nem akarok mocskos kézzel nyúlni a régi, szent dolgokhoz. És ez a kézmosás legyen jelképe a lélek megtisztálkodásának is. Mert mikor tiszta kézzel fellebbentem a nehéz függönyöket Mósze atyánk történetéről, nem csak ő lesz előtettek láthatóvá az időtlenségben, hanem az örökkévaló is, áldassék, valamint a világ, amelyben nincs sem tér, sem idő, de amelyből tér is, idő is származik.

Csakhogy Mósze azt is megtanulta mestereitől, hogy bár a világ sose nyugszik, amig sárban nem húz, el nem tapos mindent, valami elpusztithatatlanul megmarad. Lehet azután a veresség mégoly tökéletes, az Ember valahol, valamiképpen újrakezdi a küzdelmet, s megint megment valami töredéket ebből az emlékezésből.És fölébresztve másokban is, továbbadja az idők végezetéig.




Akkora kétségbeesés szállta meg, hogy üvöltött kinjában.Csak ezt ne! Irgalom, kegyelem, csak ki ne jelölj, ki ne válassz, el ne hivj, meg ne áldj, meg ne átkozz...
Én veled leszek - suttogta a Hang a lángokból. - Én, az atyák Istene.