Nem biztos, hogy kék.
Nem biztos, hogy madár.
Nem biztos, hogy boldogság.
De felröppen az égben, s folytatja útját a levegőben,és a legnagyobb hiányérzet legapróbb kielégülése is képes megteremteni ezt a- csupán pillanatokban mérhető-szárnyalásra késztető állapotot.
A tibeti mesék között bukkanhatunk hasonlóra."az emberek éheztek, fáztak, és nem tudták, milyen az: boldognak lenni"
A boldogság madara énekel, hangjaival teremteni tud.Eljutni hozzá, meghallani dalát-ehhez minden kínok kínját járva vezet az út.A megpróbáltatásoktól való félelem, a megalkuvás gyávasága,az emberi akarat s az ezt tápláló hit feladása maga a halál,mert süketté lesz az ember.Nem hallhatja meg a madár énekét.
Mert a madarat nem kívül kell keresni,repülni nem lehet az égben,dalt hallani, megérezni a boldogság ritmusát nem lehet- csak legbelül igazán.
Csak egy-egy pillanatra halljuk, s e boldogságtól aztán megint szomorúak leszünk, és éppen ettõl éled mindig újra a dallam. Nem biztos, hogy madár, de olyan szépen tud énekelni, hogy fáj.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése