Kegyelem

Nem lehet.Nem lehetsz mindig tiszta mindenféle szempontból.Lényeg az, hogy ne áruld el a benned élő érzéseket és a te világodat.
Nem elhinni a hazugságot.Azt, ami lehet mindenki más számára igazság, de számodra mégse az.
Mert van a valóságnak és az igazságnak egy, egyedül Isten által ismert szintje.S lehet, az, amit mi valóságnak nevezünk, az Isten számára hazugság.
Ide helyezett az Úr, adott egy életfeladatot, amelyet most teljesiteni kell, nem számit, milyen áron. Mert ha veszedelem van, a kegyelem abból is kimenti az embert.Mert a feladata még nem fejezödőtt be.A másik embernek még szüksége lehet ránk.Vagy csak az érte elrebegett imánkra...
Útszélen fekvő, sebesült emberek...kik csak arra vágynak, hogy arra menjen a samaritánus.Nem a pap s nem a lévita.Nem arra várnak, ki elforditja a fejét.Nem arra, ki megáldja őket s a következő percben már nyoma sincs.Hanem arra, ki leül melléjük, fejüket ölében hajthatják, s aki lesimogatja homlokuk minden ráncát, mesél nekik, vigyázz rájuk...és akkor szemeikből hirtelen eltűnik a szürkeség, és helyét a tenger veszi át.
Ott ülni valaki mellett, lehet, nem jobb helyen, mint egy útszéli árokban és szeretni őt.Azt adni meg neki, amire legjobban vágyik:szivünk minden melegét.Még akkor is, ha igazából nincs miért...s az egyetlen érved az, hogy Őt az Isten bizta rád.S akkor elbirod...elbirsz minden port, mocskot, sáros ruhádat, betegségedet, sorsodat, életedet.S az Ő életét is.Még akkor is, ha nem a tiéd az az Élet.
Pedig az a perc, melyben Isten hozzá vezérelt, ajándékként hozta magával az Életet.A Tiédet és az Övét.