˝Eszembe jutott rögtön a Szomorúság. Hej, lehet, hogy már ott kipeg-kopog az ablakomon! Nosza neki a lépcsőháznak! Ropogott a cipőnk talpa, mint a géppuska, a fordulókban meg csisz-csosz, csisszent- csosszant, aztán meg ripp-ropp, klipi-klapi… De a második fordulónál észbe kaptam. Megálltam.- Hiába futunk. Úgyis elkap.Megállt és szeliden rám nézett.- Mikkamakka vagyok – mondta. – Hallottál már rólam?-Még nem. Akkor most majd hallasz. – hadarta – Fussunk!Most már nem aggályoskodtam. Futottam. Ha egyszer Mikkamakkának hivják, nem lehet akárki.˝
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése