Gyönyörű hétvége volt. Pénteken, miközben nálam otthon nótáztunk, 16an zsúfolodva egy filegoriában, éreztem, hogy mindnyájan barátok vagyunk. És nem csak azt, hanem azt is, hogy együvvé tartozunk, és nem számitanak se a kor, se a társadalmi, se a pozició különbségek. Ott volt a 20 éves, a 45 éves, a tulajdonos és a karbantartó, az vezetők és a munkások. Fújtuk a nótákat, és tudtuk, hogy most ez közös örökség, és ez valahogy újra megerősitette az együvvé tartozás érzését. És ez fantasztikus volt. Nem volt senki feszült, hanem oldottak és természetesek. Nem volt képmutatás és nem volt senki el magától. S az ilyen pillanatok azt hiszem, irtóra ritkák. És az, hogy pont nálam volt, én meg annyira izgulok mindig, és annyira akarom, hogy jó legyen. Most meg nem izgultam, biztam Tamásban is, hogy ha valami baj van, ő ott van és átveszi a házigazda szerepét. És tényleg ott volt, és úgy volt ott, hogy Otthon érezte magát, és ott aludt nálam. Igazán csodálatos volt.
Szombaton kimentünk Apára, ahol csodás, csillogó napsütésben fürödtünk, éjszaka horgásztunk együtt Tamással,lett legalább egy törpeharcsa, ha más nem is, Tamás boldog volt, és a pillanatok örökké váltak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése