„A kiválasztott tudta már, hogy az Úr nem ismeri a hűtlenséget. Nem Isten volt határozatlan, hanem az ember. Az ember füle volt tompa, az ő szeme gyönge, az ember teste volt áthatolhatatlan. Az Úr és az ember teljességgel kétféle valami volt. Mindegyik egymagában állt, egy-egy távoli hegycsúcson, a kiáltást s a jeleket bizony rendszerint nem értette.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése