Terry Pratchett : Mállottviksz néne

"A bábát Mállotviksz Nénének hívták. Foglalkozására nézvést boszorkány volt. Ez bevett dolognak számít a Kostetőn, és senkinek sincs egyetlen rossz szava sem a boszorkányokról. Legalábbis akkor nem, ha ugyanolyan alakkal szeretne reggel fölébredni, amilyennel este lefeküdt."

"Néne egy dologban abszolút biztos volt. Nő még sosem volt varázsló, és most sem fognak ilyesmibe kezdeni."

"– De – mondta – ha neki varázslói mágiája van, akkor a boszorkaság megtanulása nem vezet semmi jóra, igaz? Azt mondta, a kettő különbözik. – Mindkettő mágia. Ha nem tanulhatsz meg elefánton lovagolni, akkor legalább tanulj meg megülni a lovon. – Mi az az elefánt? – Borzfajta – jelentette ki Néne. Nem úgy tartotta fönn az erdő-hitelességet negyven évig, hogy valaha is elismert volna bármilyen tudatlanságot."

"Mindeközben Néne két utcányira járt. Valamint, mások mércéje szerint, el is volt tévedve. Ő maga nem így vélte. Tudta, hogy hol van, csak az összes többi hely nem vett erről tudomást."

"Néne, amikor kizárólag tudatmágiával próbálta meglelni Esket, szalmaszálat próbált megtalálni a szénakazalban. Sikertelenül, de elegendő visszavett érzéklet-radarjel ért el hozzá az egyszerre gondolkodó ezernyi agy heterodin zúgásán keresztül, hogy meggyőződjön róla, a világ valóban olyan hülye, ahogy mindig is hitte."

"- Ennél vizesebb már nem lehet. Különben meg nem így kell esőben mozogni.
– Tessék? – Maga teljesen összehúzza magát, harcol ellene, nem ez a módja. Az esőcseppek közé kell, nos, lépni – S valóban, Néne csupán nedvesnek látszott. – Észben fogom tartani. Jöjjön, asszonyom. Én a magam részéről pattogó tűzre vágyom meg egy pohár forró és nagyon ártalmas valamire."