Kádár Miklós

A láthatatlan Útitárs


Az emmausi tanítványokról olvassuk a Lukács evangéliuma 24:16-ban, hogy „az ő szemeik visszatartóztatának, hogy őt meg ne ismerjék." Jézus Krisztus úgy szegődött melléjük, hogy Ő nem akarta, hogy megismerjék. – Mi lehet ennek az oka?

Több helyen olvasunk hasonló dolgot a Bibliában, de mindig a feltámadott Krisztussal kapcsolatban. Mária, amikor sírva keresi a kertben az Urat, nem ismeri fel az előtte álló Krisztust. – A tanítványok a Genezáret partján vannak. Jézus megáll a parton, de a tanítványok nem ismerik fel az Urat. Míg Krisztus halála előtt járt a földön, mindenki megismerhette és felismerhette a vándortanítót. A feltámadott Jézust csak az ismerheti meg, akinek Ő meg akarja magát mutatni. Elrejtőzik az elől, aki elől akar, s megjelenteti magát annak, akinek akarja.

Sokszor úgy áll mellettünk is, mint az emmausi tanítványok mellett, vagy úgy áll meg munkánk és életünk tengerének partján, mint a Genezáretnél. Ilyenkor néha keservesen küzdünk az Ő látásáért, de Ő elrejti magát előlünk. – Néha azért, mert még nem elég mély a fájdalmunk és nem elég súlyosak a kétségeink. Még mindig belejátszik egy rejtett önbizalom, hiányzik az őszinteség. A csüggedésünk nem saját tehetetlenségünkre, hanem az eredményekre és a sikerekre vonatkozik. Nem az Ügyet látjuk veszendőben, hanem saját tekintélyünket és hírnevünket. Máskor azért rejti el magát, mert a fájdalmunk még mindig emberi vigasztalás után vágyik és nem az övé után. Önmagunkat, a magunk örömeit, letűnt boldogságunkat és nem bűneinket síratjuk és ami rajtunk erőt vett, csak ellágyulás és nem megbánás.Ismét máskor elrejti orcáját, mert az egyedüllétünk csüggedés, a tétlenség és fásultság csüggedése és nem a közösség után való vágy, mert gyöngeségünk még nem jutott el a magasabb erő kereséséig, csak a panaszkodásig.

De a minden tapasztalatot megelőző ígérethez odamenekülhetünk: „Ime, én tiveletek vagyok minden napon a világ végezetéig". Tusakodnunk kell az Ő megismeréséért, mert amikor megértettük, hogy Ő a Krisztus, akkor jelenti meg magát nekünk. Amikor meghal minden egyéni cél, reménység, vágy, megsemmisül minden emberi akarat, akkor jelenik meg az élő Úr, a felülről való reménység, erő, akarat Ura és teremtője.

Ezt mutatja, ahogyan megismerteti magát. – Az emmausi tanítványok a kenyér megtöréséről ismernek reá. Arról a kenyérről, amely az Ő megtöretett testének jegye. Mindazok, akik szabadulásra várnak, innen fogják megismerni Őt: a világ rabjai, elnyomottak és menekülni akarók – szenvedése és halála diadaláról. – Azok, akik személyes életük nagy keserűségében keresik, mint Mária, a hangjáról, az Ige hangjáról ismernek reá, amely magához hívja a fáradtakat és megterhelteket, amely Ige az Ő feltámadása által lett diadalmassá a világon. – A magukba zárkózottak, a Genezáret partjának árva vándorlói arról, hogy megjelenik közöttük, közösséget, egymásért való munkát és az Ő szolgálatát bízza reájuk.

Jó tudni, hogy […] itt van velünk az ismeretlen Útitárs, hogy hallja panaszainkat, megérti csalódásainkat és ismeri küzdelmeink titkát. Jó ezeket úgy hordozni, hogy megértsük bennük az Ő halála üzenetét. De mindennél jobb megnyerni azt a kegyelmet, hogy megismerjük Őt, az érettünk testét megtört, a hozzánk és rajtunk át másokhoz szóló, a közösséget teremtı és szolgálatra küldı Urat abban a pillanatban, mikor dicsőséges arca felragyog szemünk előtt.

Jó úgy indulni […], hogy velünk jön a láthatatlan Útitárs és amikor igazán REÁ lesz szükségünk, megjelenti magát és segít. …

Kádár Miklós ref. lelkipásztor